Édesapámra, aki állatorvos volt, mindig felnéztem. Számomra egy megfejthetetlen csodának tűnt, hogyan tudja megérezni mi lehet az adott jószágnak a betegsége. Mindig csodálattal bámultam,ahogy vizsgálta az állatokat. S vidéki állatorvosként a hozzá eljutott állatok palettája elég széles volt. A haszonállatokon kívül mindig segített a bajbajutott vadállatokon is. Legelső könyveim egyike a Brehm Alfréd, az állatok világa egy kötetben volt, s ha Apu otthon volt, mindig megkértem, olvasson fel belőle nekem, s beszéljük át az olvasottakat. Ha a rendelőbe kiskutyus érkezett, oltásai egyikére, Apu mindig szólt nekem és én sajgó szívvel, vágyakozva simogattam az összes kis ebet. Ha tehettem volna, az összeset megvettem volna. Hosszas mérlegelés után így lettem már gyerekként kutyatulajdonos, életem első kutyusa egy magyar drótszőrű vizsla lett, Gyergyóntúli Fanny. A vizslaszeretetem azóta se apadt, jelen pillanatban családunk tagja két német vizsla és egy magyar puli is. Az élet velük lett kerek és tesznek róla, hogy minden napunk élményekkel, no meg tapasztalatszerzéssel legyen teli. Aki ismeri a német vizsla fajtát, tudja ez mit jelent. :)